Bejelentés



pg.5mp.eu
Siklóernyős hírportál

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







A siklóernyőzés (H)őskora

1978 június 27-én három elszánt ifjú olyan kísérletre vállalkozik, amit soha előtte még senki sem tett. Felmásztak a Mieussy-től nem messze lévő hegyre, hogy onnan mindenféle merevítőszerkezetet nélkülöző repülőeszközükkel végrehajtsák a világ első három siklóernyős startját. Tettüket siker koronázza, leszállás után izgatottan mesélik egymásnak élményeiket és elhatározzák, ha csak tehetik kimennek a hegyre, hogy ismét repülhessenek. Ekkor - rajtuk kívül - még nem tudja a világ, hogy beköszöntött egy új repülő-sportág, a siklóernyőzés hajnala..

Történetünk szálai azonban 1952-re nyúlnak vissza.. Ebben az évben az amerikai Domina Jalbert /1904-1991/ megalkotta a fejlettebb légcellás ejtőernyőt. Ez még egy körkupolás típus volt, ahol a kupolán kamrákat alakítottak ki, amik az áramló levegő segítségével felfúvódtak, és az azon kialakított szabályozható rések segítségével irányíthatóvá vált az ernyő.



1954-ben Walter Neumark előre megálmodott (egy cikkében a Flight magazinban) egy olyan korszakot, amikor a vitorlázó pilóta "szikláról, vagy lejtőről startol...sziklamászóként, vagy síelőként ".
1961-ben, a francia mérnök Pierre Lemoigne olyan terveket készített, ami alapján megalkothatták, a Para-Commander-t. A "PC", irányítható volt a kereszt- és a hossztengelyén keresztül. Ez lehetővé tette, hogy vontathassák a levegőben, miközben kormányozható is. Vízfelületről startolt vízisí segítségével / parascending/.



Ekkoriban kezdett a NASA-nak /National Aeronautics and Space Administration/ égetően szüségessé válni egy, az űrből visszatérítő rendszer létrehozása /az Apollo, majd később a Gemini programjához/, mellyel a Holdról visszatérő legénység a Föld légkörébe lépve, irányíthatóan tud a megfelelő helyen landolni.
Domina Jalbert - az 1952-es találmányát továbbfejlesztve - megalkotta a „Parafoil-t” amely cellákra felosztott, méhsejtszerkezetre emlékeztető szárnyszelvény. Ez a szerkezet elöl nyitott beömlőkkel rendelkezik, minek következtében az áramló levegő fújja fel, és tartja meg az alakját - ram-air design. Találmányát 1963 január 10-én szabadalmaztatta az USA-ban. A szabadalom megadásának éve 1966-ban volt.
A parafoil egy nem merev szárnyszelvény, mely a fenti ram-air design kialakítása miatt, az áramló levegő segítségével veszi fel egy klasszikus szárny keresztmetszetét.
A Jalbert által tervezett parafoil szerkezet lett volna az alapja az űrből visszatérő űrsikló siklószárnyainak, melyet a NASA-nak fejlesztett. Ezzel már irányítható lett volna a visszatérő egységek landolása.



Eközben David Barish kifejlesztette a Sail Wing-et /egyfelületű szárny/. Ezt szintén a NASA-nak fejlesztették ki, hogy az űrsikló ezzel az új szárnnyal térjen vissza és landoljon. A sail Winget lejtőn tesztelték a Hunter Mountain-ban 1965-ben. Tulajdonképpen ekkor kötötték össze először a „siklás”-szót az „ernyővel” /para-gliding/.



A sárkányrepülés is innen indult, mivel a NASA mérnöke Francis Rogallo feleségével együtt korábban kialakítottak egy szárnyszerkezetet, amelyet 1948-ban szabadalmaztattak. A találmány lényegében két egymáshoz illeszkedő, huzalokkal merevített csővázas vitorlafelület; a csövek középső csatlakozási pontján az ún. hintán függeszkedik a pilóta. A szárnyszerkezeten szokatlanul kis sebességek esetén is felhajtóerő keletkezik. A készülék kormányozását a pilóta teste mozgatásával /súlypontáthelyezéssel/ végzi. Ezt a találmányt 1963-ig nem használták. Azonban ekkoriban a NASA a fenti űrhajó-visszatérítő rendszerére keresett valamilyen megoldást. Ez pont kapóra jött Rogallo-nak, aki a találmányában látta a probléma megoldását. Rogallo terve az volt, hogy amíg a Gemini, vagy az Apollo el nem éri a 60.000 Láb (kb 19.800m) magasságot, addig a szárny becsomagolva lenne az űrhajó testébe, amikor is megkezdődne egy nyitási folyamat. Ha minden rendben menne, akkor 20.000 Láb magasságban az űrhajó átalakulna a világ legnehezebb függővitorlázójává úgy, hogy egy nyílhegy alakú szárny alatt függene. Így az űrhajósok levitorláznának vele a leszállásra kijelölt területre.



1964-ben azonban a NASA a vízreszállás koncepciója mellett döntött, így mindhárom tervezet dugába dőlt. Rogallo szerkezetéről azonban tudomást szereztek a vízisízők, akik végül is sportcélra kezdték alkalmazni. Innen indult a sárkányrepülő sport.
Ezalatt Domina Jalbert Parafoil-ja is kezdett beérni, azonban a Rogallo-féle sárkány népszerűsége kezdte kiszorítani azt. A 70-es és a 80-as évek így leginkább a sárkányrepülés látványos térhódítását szemléltette. Azonban a Parafoil is megtalálta a számítását; forradalmasította az ejtőernyőzést, az irányítható, légcellás ernyő, magyarul a „paplanernyő” kialakulásával. A Ram Air Design segítségével a paplanernyősök már nem csak irányíthatták ejtőernyőiket, hanem az ernyőjük szárnyforma kialakítása miatt már vízszintes sebességgel is rendelkeztek.Ez magával vonta azt a tényt, hogy így már volt valamilyen /csekély/ siklószámuk is.

Egy kis burleszk, az első sárkányrepülősökről, valamint az első "siklóernyősökről":


Így történhetett meg, hogy az ejtőernyősök kipróbálták szerelésüket dombokon, hegyvidéken is, hátha megspórolják a repülőgépes felszállítás költségeit. Az első Parafoil-ernyők csekély siklószáma nem sok repülési lehetőséget rejtett magában, így növelték a légcellák számát, míg a cellák keresztmetszetét csökkentették. A zsinórok átmérője is csökkent, miközben a zsinórozás technikája is fejlődött, egyre jobb siklási képességekkel rendelkező ernyőket kaptak, amikkel már képessé váltak a dombról való start után egyre tovább a levegőben maradni.

De ne szaladjunk ennyire előre. A Manual magazinban, egy ejtőernyőzéssel foglalkozó szaklapban megjelent egy cikk, „lejtőn szárnyalás” címmel, Dan Poynter-től. Ez a cikk ihlette meg azt a három jó barátot, név szerint; Jean-Claude Bétemps, André Bohn és Gérard Bosson, akik végül 1978 júniusában a Mieussy-beli Pertruiset-hegyen történelmet írtak /Franciaországban/. Méghozzá siklóernyős történelmet, habár akkor ezt még Parapente-nek (a francia „pente” sző, magyarul meredek) hívták, csak később lett az angol „paragliding” az általánosan elfogadott. Bétemps startolt először, egy 24 m2-es Stratocloud-al, majd André Bohn követte, Végül Gérard Bossom. 100 m-t repültek, de ez is elég volt, hogy a ram-air konstrukció bebizonyítsa; képes repülni.
Bossom idővel iskolát alapított és a starttechnika is sokat fejlődött. A hagyományos belefutó start 1980-környékére datálható, előtte az ernyőket még nem a felsővitorlára, hanem az alsóvitorlára fektették. Így azonban a cellák elég rosszul töltődtek, startsegítőkre volt szükség.

Egy kis humor


Az iskolába egyre több hegymászó is jelentkezett, akik sokszor híres hegyekről startoltak, miután megmászták azt. Ezzel egyre többször megtöltötték a hegyi sporttal, valamint a repüléssel foglalkozó magazinok oldalait. Ezzel elég komolyan népszerűsödött az új sport.

A `80-as évek:


1985-ben a Pertruiset-hegyen Richard Trinquier 5 órát és 20 percet lejtőzött amivel új rekordot állított fel.

Az első siklóernyők egyike 1987-ből:


Ekkoriban már özönlözzek az új sport iránt érdeklődők. Közöttük volt Laurent de Kalbermatten is, akinek igencsak megtetszett a siklóernyőzés, de hamar megtapasztalta, hogy az akkori ernyők még komoly gyermekbetegségekkel küzdenek. Ilyen volt a nehéz start, meg a gyenge teljesítmény. Viszont mindezek ellenére méregdrágák voltak, hát komoly üzleti lehetőséget látott bennük.
Összeállt a morges-i Gautier gyárral, ahol elkezdtek kikísérletezni egy könnyebben startolható, jobb teljesítményű ernyőt. Az új ernyő nagyon sikeres lett, mi több többen is megirigyelték a sikert és mások is belevágtak a siklóernyő-fejlesztésbe/gyártásba. Egyre nyíltak az újabb iskolák is, mígnem 1989-ben megtartották az első világbajnokságot az osztrák Kössen-ben.

Az első siklóernyős repülés az Everest csúcsáról.
Jean-Marc Boivin - 1988 szeptembere


Egy Comet CX-II 23-as 1990-ből:


/Zvada Laci, 2011. 12. 06/

Felhasznált irodalom:
- Wikipedia
- "David Barish, The Forgotten Father of Paragliding". Flyaboveall.com. Retrieved 2010-05-18.
- Jean-Claude Bétemps: "J’ai inventé le parapente"
- Northwest Paragliding - The Early Days
- US Pat. 2734706 – Filed October 17, 1952.
- Walter Neumark, "The Future of Soaring", Flight magazine, 14 May 1954
- "History of Paragliding". Circlinghawk.com. Retrieved 2010-05-18.

Fedémesi tiszteletadás a siklórepülés őseinek - avagy a siklórepülés története /Ágai László filmje 2012/


Ha valaki esetleg még nem unt bele ebbe a kis történelemórába, bemutatnám a sport hazai indulását:

A siklóernyőzés magyar (H)őskora






Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!